Történt egyszer, hogy Trisztán a hős és nemes lelkű lovag röpke fél nap alatt, semmi tanulás nélkül ráérzett arra, hogy hogyan és mit kell beletenni az almába. Persze a ház népe örvendezett is eme már-már csodán. Azt meg már csak félve merem megemlíteni, hogy pár nap leforgása alatt megjegyezte, hogy nem harapjuk meg azt a kezet, ami enni ad, különben a ketrecben végezzük, bús boci szemekkel. Láthatta, hogy minden büntetés mellett oly kegyesek az ő gazdái, hogy az alomkitúrás a szőnyegre és a huzatok ementáli sajttá varázsolása büntetlenül maradt. Teltek múltak a napok és a lassan 7 hetes csodagörény megtanulta, hogy a jó édes anyján bármikor kedvére aludhat, és ha nagy szerencséje van, akkor még éjjel is szabadon lehet. (Mindenkinek ajánlom, hiszen nincs annál jobb dolog, amikor hajnali háromkor arra kelsz fel, hogy a fejed felé, a nagypárnán, egy nyitott szájú görény araszol, vagy amikor hajnali ötkor arra ébredsz, hogy valami marcangolja a hátadon a pólót.) Így cseperedett a kis görény, egy hét alatt elpusztított egy kislabdát, egy pár zoknit és számtalan párnahuzatot, és ha tehette volna, akkor kedvére csócsálja szét a vezetékeket is. Manapság a kedvenc játéka a szivacs és a táskarágás, gazdái legnagyobb bánatára. Főleg most, hogy elkezdtek nőni a rendes fogai. Nem könyörül senkin és semmin. Június 12.-e, eljött a rettegett nap délutánja, amikor is Trisztán sorsát megpecsételte a kor (meg a gazdi), hogy 8 kerek hetes lett. Ez az első oltás ideje. A kis hősünket ez annyira megviselte, hogy a rendelőben végig aludt, jóformán majdnem a gonosz és csúnya orvos bácsi kezében is. xD
Utolsó kommentek