Angelus et Diabolus

 Kezdjük ott, hogy kisbaba koromban római katolikusként megkereszteltek. Ezzel pusztán csak olyan gondjaim vannak, hogy nem értek vele egyet. Úgy hinni pedig elég nehéz. Ha még magát ezt a vallást el tudnám valahogy fogadni, akkor is ott lenne az, hogy mennyire megvetem általában a katolikus klérust. Én nem akarok senkit és semmit sem bántani, mert jobb a békesség. A másik nagyobb ellenvetésem pedig az, hogy az nem igaz hit, amit az emberre tudatlanul ráaggatnak úgy, hogy még csak tiltakozni sem tud, mert teljesen más az, ha valaki felnőtt korában választja meg a hitét. Nem pedig azért mert bele születik vagy rá kényszerítik. Persze drága „egyházamnak” erre is megvolt a megoldása. Miszerint a megkeresztelés az egy olyan dolog, amit az ember soha sem moshat már le magáról. Hát, ha van pokol, akkor ezek szerint én oda jutok majd… Ha csak a halálos ágyamon meg nem térek, úgy, ahogy például a gyilkosok is szokták xD. A katolikus vallás sajnos olyan, hogy nem fogad el más vallásokat, csak egy isten létezik a számukra, így nem éppen lehet békességben élni. Emlékezzünk csak a vallásháborúkra. Most pedig jöhetnék azzal, hogy bezzeg a pogány vallások… hát igen, bezzeg a pogány vallások… Nem elég az, hogy régebbi múltra tekintenek vissza, még sok minden mellettük szól. Ezek megvitatása pedig mostanában életem egy nagyon nagy részét lefoglalják. Szeretnék hinni, sőt akarok hinni. De még keresem az utamat…és csak sajnálni tudom azt, aki ezért megvet. Nem mindenkinek lehet szerencséje.